Time – Reload: 1.05

Még mindig április, most huszonkettedikét írunk és 2008-at. Ben és George, a két barát megépítette az univerzum egyetlen időgépét, mely februárban aktivalizálódott, s Time áprilisban ért földet New York-ban, a szerkezettel. Ben hazudott barátjának, de ezt csakis azért tette, mert maga sem hiszi el, mire képes. George-t is azért találta meg, mert látta a jövőt, amint vele beszélget ott, a new yorki háztetőn. És most…

„- Értelek. Menjünk haza szerintem, mert jelenleg azt sem tudom, merre és hol lakok – hahotázott George, mintha barátja egy szórakoztató viccet mesélt volna el neki. – De várj, várj!  – fogta meg Ben karját, aki furcsállva nézett rá. – Hol van az időgép?! – Ben hitetlen pillantással nézett George szemébe.
- Na látod, ez jó kérdés. Az ember nem pihenhet meg, mindig van valami dolga a Földön. Nekünk meg aztán bőven kijut ezekből. Előbb hazamegyünk, igen – válaszolta Ben, s még aznap hazaértek.”

Ben két nappal az időgép eltűnése után, azaz huszonharmadikán megfogadta, hogy elárulja George-nak eddigi legnagyobb titkát. Itt még nem sejtette egyik sem, hogy nem csak Ben Keensley az egyedüli különleges ember.
- George, beszélhetnénk? – kérdezte türelmesen Ben barátjától, miközben az türelmetlenül sétálgatott a Keensley villa halljában.
- Hm? Persze – legyintett Time, de egyfolytában azon járt az esze, hogy miért is lett amnéziás, s miért pont New Yorkban kötött ki. Az öreg nem érdekelte, az órás. Az viszont igen, hogy hova a fenébe tűnt a gépezet.
- Tudod, nem véletlen, hogy megtaláltalak téged. Soha nem lett volna rá esélyem, ha… – azzal a fejére bökött, s George abbahagyta a töprengést.
- Ha nem lenne fejed? Nem értelek – odabaktatott egy kanapéhoz, s leült rá. Ben kicsit közelebb ment, ő viszont nem ült le.
- Miket beszélsz? Miket beszélek én? – horkantott egyet Keensley, George pedig már várt egy épkézláb magyarázatot. – Azért tudtam, hogy ott leszel, mert képes vagyok látni a jövőt. Csak töredékeket, de valószínűleg a legfontosabb pillanatokat ragadom ki – vont vállat Benjamin, mintha csak a holnapi időjárást vitatnák meg.
- Ez de érdekes! – George szemei szinte elhalványodtak, Ben pedig falfehér arccal lépett oda barátjához  – egyetlen nagy lépéssel -, s vadul elkezdte ráncigálni.
- Hé! George! Segítség! – kiabált Keensley, bár tudta, az alkalmazottak most az emeletet takarítják ki, s a másodikat. – Nem lehet, ez teljességgel lehetetlen. Te is? – kérdezte, miután George verejtékezve, immár normális szemekkel nézett rá.
- Igen, ahogy mondod. És tudom is, mikor derül ki, hogy mire vagyok képes. Nem csak erre, szerintem – törölte le egy zsebkendővel a homlokáról a verejtéket, majd hozzátette: – Az én képességem elvileg messze felülmúlja a többit. A tiedet is. 2017-ben lesz egy fiú, aki sokkal fiatalabb mint én, s neki is ugyanez a képessége. Találkozunk vele. Nem tudom, lehet csak a jövőbelátást birtoklom egyedül. De nem lehet, hogy nekem egyszerre több lehet? – Ben kábán lépkedett ide-oda, majd lehuppant ő is a kanapéra, barátja mellé.
- Időgép nélkül kicsit nehéz lesz a dolog – mondta Keensley, akit mostanában elég sok sokk érte. – Ha te is, s én is tudunk olyat, amit más nem… – a mondatot egyszerre fejezték be.
- … akkor elvileg többen vagyunk! – George és Benjamin, mint két őrült kisfiú, egymás nyakába borulva örvendeztek, hogy rájöttek a titok nyitjára. Nem kell időgép, hogy az időben utazzanak. Keresnek egy fickót, aki képes időutazni, s az elviszi őket 2017-be, ahol már minden kérdésükre választ kapnak. Elsősorban George, akinek nagyobb feladatokat is szánt a világ.

Time – Reload: 1.04

2007. október 4., Jacksonville, Keensley villa

- Hamarosan végzünk a projekttel, George – törölte meg homlokát Ben egy fehér textilzsebkendővel.
- Tudom, s annyira örülök – habár fáradt volt hősünk, mégis akkora mosolyt erőltetett az arcára, amekkorát csak tudott.
- Ha nem csalnak a számításaim, márpedig nem szoktak – vigyorgott Ben -, akkor 2008 februárjára készen is leszünk, és a tesztalany, aki kipróbálja, körülbelül két hónapig a szerkezetben fog élni. Ezen kell még csiszolnunk majd, de az is haladás lenne az emberiség számára, ha már térben –és időben is képesek lennénk utazni – fejtette ki mondanivalóját Keensley, George pedig folyamatosan helyeselt.
- Nagyon várom, hogy végre kipróbálhassuk. Istenem, bárcsak látná ezt Bella. Annyira hiányzik – roskadt le egy székre, mely az időgép mellett volt elhelyezve.
- Tudom – ült le mellé Ben, a másik székre, s jobb kezét George vállára tette. – Részben ezért is készítjük el ezt, nem? – azzal az időgép felé mutatott bal kezével. – De nagy felelősség ez George, hiszen ha megváltoztatjuk a tér-idő kontinuumot, azzal sok minden egyéb dolog meg fog változni. Például visszahozod Bellat, de lehet másnap te halsz meg – nehezére esett ezt kimondania Keensleynek, hiszen Bella elvesztése után George halála iszonyatosan megviselné.
- Isabella nem fog meghalni – csapott Time a saját tenyerébe, majd felállt, s intett Bennek, hogy ideje folytatni a munkálatokat.
George és Keensley még több éjszakát dolgoztak át, csak azért, hogy hamarabb tudják használni a gépezetet. A napok szinte felgyorsított tempóban teltek el, ám hőseinknek meg kellett dolgoznia céljukért minden egyes percben, minden egyes nap.
Már decembert írtak Benék, s szenteste volt. A munkálatok háromnegyede már kész volt, s ha minden jól megy nekik, akkor februárra biztosan végezni fognak. A karácsonyfa ott állt Keensley villájának „közepén”, s a fa elérte a hat métert is. Külön emberek voltak erre a feladatra, hiszen Ben úrfinak nem volt ideje karácsonykor fát díszíteni, s George sem segíthetett be.
Eljött a végre a február, s az időgép készen volt arra, hogy két hónap alatt elrepítse vendégét akárhova, legyen az térben és időben bárhol. A nagy nap előtti estén azonban Ben Keensley-nek furcsa álma volt.
„Ben New York utcáin sétál. Fejvesztve keres valakit, aki nyílván fontos számára. Ruhája szakadt, az emberek megnézik őt. Aztán a kép változik, Ben már egy épület tetején beszélget George-dzsal, aki az eltűnt időgépről kérdezi őt. Ben javasolja, menjenek inkább haza. Aztán megint másik kép, mikor mindezt elmondja George-nak, hogy mit álmodott, ám a jövőben mégse árulja el, hogy ő képes…”
Ben Keensley-n most mutatkoztak a természetfelettiség jelei: a jövőbe lát, s mily fura, ő is részt vett egy olyan szerkezet építésében, mely akár a jövőbe is elvezetheti az embert. Vajon ezért tudta dátumra pontosan, hogy mikor készül el a gép? Azt is, hogy rátalál áprilisban George Timera, akinek azt hazudja, hogy hónapokig kereste? Ben mindent tudott, hogy mit kell majd mondania amnéziás barátjának, aki visszakapja emlékezetét.

Time – Reload: 1.03

2008. április 21-e van, a Nap lassan lemenőben. Két férfi a háztetőn, egyikük kaukázusi, a másik afroamerikai. Mindketten szakadt ruhában, mint két hajléktalan. Az egyik a földön fekszik, a másik szólongat valakit:
- Hogy a fenébe viszlek le innen téged? – gondolkodott hangosan a fehér férfi, George Time. Barátját nagy nehezén a hátára tette, majd öt emeleten keresztül cipelte le. A háta majd beszakadt. A sarokba óvatosan letette Bent, majd vele szemben ő is leült.
- Hé. Hé, Ben!  – mondta barátjának. Az békésen feküdt a földön, meg sem moccant. George bosszankodva felállt, s barátja előtt megállt. Megpöckölte őt, de az még mindig ájult volt. Hát, nem akartam én ezt, gondolta George. Jó nagy pofon gazdája lett így Ben Keensley, aki azonnal magához tért. Miután megpillantotta barátját, elkáromkodta magát.
- Észnél vagy? – dörzsölgette arcának vörös részét, melyen ott virított George Time jobb tenyerének lenyomata.
- Mondd el inkább, mit keresel itt – mondta teljesen nyugodtan George, majd felhúzta barátját a földről. – És hogy miért néztünk úgy ki, mint két hajléktalan – szinte parancsolta, felhúzott szemöldökkel. Ben beleegyezően bólintott.
- Haver, komolyan azt hittem, soha nem látlak többet. Azért ájultam el, mert már olyan régóta kereslek, hogy nem volt több erőm, s összeestem. 2008 februárjában végeztünk az időgép projekttel, amin ketten dolgoztunk. Esetleges mellékhatás az időutazás során az amnézia, na de teleportáltál és időutaztál egyszerre. Az öreg bácsi a boltban… – George meghökkenve nézett barátjára, majd mutatta neki, hogy folytassa. – Szóval, neki én szóltam oda egy héttel ezelőtt, hogy azonnal adja oda neked azt a szerkezetet, amint belépsz az üzletbe. A feladata csak az volt, hogy átadja, beszélnie nem kellett. Tudtam mi a mellékhatás, így beleépítettem egy olyasvalamit az órába, amely regenerálja a sérült agysejteket, amik az amnéziát okozzák. Amint felcsatoltad a kezedre, az elmúlt napok visszajöttek, s tudtad ki kicsoda. Így ismertél meg. Két hónapja kereslek, azt hittem meghaltál, vagy élsz, de semmire és senkire nem emlékszel. Hála Istennek, a gépre és rám igen. A ruhám múlt héten cseréltem, de értsd meg, nem volt időm tisztálkodni, hiszen egy amnéziás férfi, akinek a háta mögött időgép van és véletlenül beindítja… az valószínűleg ismét időutazik, vagy teleportál, vagy mindkettő, és akkor már lehetetlen rátalálni – fújta ki magát Ben, akinek haja már lenőtt volt, s arca is nagyon borostás. Ha nem éppen bőrdzsekit és márkás pólót visel, drága nadrággal, azt hitték volna róla, hogy nincs fedél a feje felett.
- Értelek. Menjünk haza szerintem, mert jelenleg azt sem tudom, merre és hol lakok – hahotázott George, mintha barátja egy szórakoztató viccet mesélt volna el neki. – De várj, várj!  – fogta meg Ben karját, aki furcsállva nézett rá. – Hol van az időgép?! – Ben hitetlen pillantással nézett George szemébe.
- Na látod, ez jó kérdés. Az ember nem pihenhet meg, mindig van valami dolga a Földön. Nekünk meg aztán bőven kijut ezekből. Előbb hazamegyünk, igen – mosolygott Ben, majd Georgedzsal tömegközlekedéssel hazatértek Florida államba (Florida az Amerikai Egyesült Államok egyik délkeleti állama. Fővárosa Tallahassee, legnagyobb városa Jacksonville).

Time – Reload: 1.02

Az üvegajtó olyan tiszta volt, hogy George látta saját tükörképét. Még egy hajléktalan is jobb állapotban van, mint ő. Óra után új ruhákat vesz, de mindenből a legolcsóbbat. Órából se több száz dollárost, mert mindegyik mutatja az időt, s neki ez a lényeg. Miután belépett a szaküzletbe, udvariasan köszönt az öreg bácsinak, aki éppen egy fekete órát vizsgálgatott. Az öreg felnézett, s mosolyogva biccentett. Kedves ember lehet, gondolta George.
- Óra után érdeklődnék. Kérem, mondja meg mennyibe kerül a legolcsóbb – kérte őt szépen George, de a bácsi csak nézte őt. Miután felfogta, hogy vendége mit is kér, elővett egy dobozból egy szép, vadonatúj, s biztosan nem olcsó órát, s lassan odasétált hozzá, majd ennyit mondott:
- Tudom ám, ki vagy. Mások is. Na vidd az órát, s jót ne halljak felőled! – kacsintott az öreg, s visszacsoszogott a helyére.
- Viszlát! – köszönt főhősünk, majd kábán sétált ki az üzletből. Visszanézett, de az öreg végig úgy vigyorgott, mint egy csibész kisfiú, akit rajta kaptak valami csintalanságon.
- Hé öcsi, figyelj má’ a lábad elé! – mondta neki egy méretes, szakállas ember. George felnézett rá, majd miután felcsatolta drága óráját, megszólalt.
- Oké, elnézést – kért bocsánatot, mivel tényleg nekiment a férfinak. Mindenki mogorva volt, akivel eddig találkozott. Mi történhetett az elmúlt három napban?
George agya kellemesen elkezdett bizseregni, majd hirtelen iszonyatosan megfájdult, de abban a pillanatban el is múlt. Time most már teljesen jól érezte magát. Nem értette, mi tette ezt most vele. Ránézett az órára, ami szimplán az időt mutatta neki. A szerkezet, majdnem elfelejtette. Szaladt vissza, fel a lépcsőkön, fel is tépte az ajtót, de…
- Hol az időgép? – üvöltött. – Ben, segíts! Elvitték – hirtelen nem tudta, miket beszél itt össze-vissza. Ben Keensley a barátja volt, hát persze. Minden eszébe jutott. Az óra talán az, ami segített neki? Az öreg mindezt tudta? Valaki tájékoztatta róla. George most nem foglalkozott a magassággal, hanem időgépének hűlt helyét vizsgálta.
Halk zörgést hallott, majd hátranézett, s majdnem leesett a tetőről. Koszosan, majdnem ugyanolyan állapotban, mint nemrég George, Ben állt előtte.
- Na szevasz. Végre, hogy megtaláltalak – köhögte Keensley, a néger férfi, aki George gyerekkori barátja volt. – Mit szólsz? A gép sehol, és ez még csak a kezdet. Azzal Ben összeesett, George egyedül állt az épület tetején, s a gépezet sehol. Mik fognak itt még történni?

Time – Reload: 1.01

George Time ájultan feküdt a földön. Ruhája szakadt volt, karján a bőr le volt horzsolva. Haja kissé kócos és egyben koszos is, s mintha napok óta nem jutott volna fürdőszoba közelébe. Szemét csak résnyire tudta kinyitni.  A Nap éppen akkor készült az acélkék színben pompázó eget rószaszínűvé és arannyá változtatni. Hideg volt ott, ahol volt, ezt megállapította, mert dzsekijén csak egy kicsit fújt át a szél, s menten úgy érezte, megfagy. Összegyűjtötte maradék erejét, majd kezeivel sikeresen felemelte magát a földről. Az új csapás szinte teljesen megbénította. Ott állt egyedül egy nagyon magas épület tetején. Cipőjének orra lelógott, de óvatosan visszahúzta, nehogy megcsússzon, s egyébként sem hosszú élete ilyen hamar véget érjen. Most vette csak észre, mögötte egy hatalmas, körülbelül három méter magas szerkezet állt. Furcsállva nézte, aztán odalépett hozzá. Meg is pillantott első ránézésre egy kilincset. Igazából az egész szerkezet úgy nézett ki, mint egy fém ToiToi vécé. Kezével lenyomta, mire az ajtó lassan, nyikorogva kinyílt. George egy pillanatig úgy érezte, megvakul, ez azonban nem így történt. Villodzó színek, gombok vakították el szemét: különös volt ez a valami. Belépett, s kezét végighúzta a masina belsejében. Az, fém létére nem volt hideg, hanem kellemesen meleg. Talán ez valami fütőrendszer lehet, na de ennyi gombbal és karral? Nem merte meghúzni, nehogy ez a fém ToiToi felrobbanjon, vagy akármilyen őrült dolgot csináljon. Körbenézett, s meg is találta azt, amit keresett: egy lejárót, egy ajtót, mely utat ad neki a tető elhagyására. Az ajtót becsukta, s azzal a lendülettel ki is nyitotta a másikat, mely barna színű, kopott volt. Lassan, kissé zihálva szedte a lépcsőfokokat, s a végére érve hálát adott Istennek, hogy az épület nem lehetett nagyobb négy-öt emeletnél. Rendezetlen öltözékét próbálta elviselhetővé varázsolni, s kócos, tincsekkel égnek meredő haját is. A bejárati ajtót már nagyobb erővel tudta kitolni, mert kezdte visszanyerni fizikai erejét: az utazás a dobozzal, nyílván az tehet róla. De az utolsó három nap teljesen kiesett emlékezetéből. Próbált visszagondolni rá, de feje megsajdult. Kilépett a friss levegőre, s nem messze tőle egy hotdogos, majd jó pár méterrel arrébb egy újságos. George most már viszonylag jól érezte magát. Gondolta, kér egy újságot, pénztárca még volt nála. Arról megnézheti, hányadika van. Ugyanis azt is elfelejtette szinte, hogy milyen év (2008?) és milyen hónap, valamint nap van.
- Jó napot – szólt mély, reszelős hangján a kopaszodó, kövér öreg férfi. – Mit adhatok önnek? – kérdezte.
- Jó napot magának is – meg kell néznie majd, hány óra. Vesz majd egy órát. – Egy New York Times tökéletes lenne – ez a lap jutott ugyanis eszébe.
- Egy dollár, huszonöt cent – nyújtotta át az újságot az árus Time kezébe, majd várta a pénzt. George gyorsan kivett annyi pénzt, amennyit kellett, megköszönte az újságot, s már ment is tovább. Igazából a hotdogos felé ment, de közben le nem vette a szemét az újságról. Míg sétált, több embernek is nekiütközött.
- 2008. április 20. Ez aztán fura. Mintha legutóbb… mintha február lett volna – gondolkodott hangosan, s több ember is ránézett, mikor elhaladtak mellette.
George arra gondolt, talán köze van ehhez a gépezetnek. Előbb eszik egyet, majd visszamegy. Igen, biztosan a masina az oka annak, hogy amnéziával, áprilisban kószál New York utcáin, szakadt ruhában. Az újságot összehajtotta, s kabátja zsebébe süllyesztette. Odalépett a hotdogárushoz.
- Egy hotdogot kérnék, mustárral és ketchuppal – erőltetett egy mosolyt, de a mogorva árus gyorsan elkészítette a kért ételt, majd mogorván mondta az árát. George három dollárt fizetett az ételért.
Miután megette, sokkal jobban érezte magát. Úgy gondolta, a legjobb ha mielőtt felmegy a gépezethez, vesz egy karórát. Ha nem tudja, hogy mennyi az idő, nagyon idegesíti. A sarkon meg is pillantott egy üzletet, ami tele volt órákkal. Arra szedte lábait, majd mikor odaért, lenyomta a kilincset. A gépezet még mindig annak az épületnek a tetején volt. De vajon mi is az valójában?

Time – Reload

Hamarosan napvilágot lát a Time – Reload első része, mely ugyanolyan izgalmas lesz, mint az eddigi részek, csak átfogalmazom őket, felesleges dolgokat kihagyok. Szóval a Time véget ért, de ezt tekinthetjük egy jobb, kettes számú verziónak. Szóval hamarosan jön!

Sorozat finálé – Poszter

A 6. évad 6. részével ér véget a Time című sorozatom, melyben mindent lezárok. Több, mint egy évig írtam.

6.06 – Alternatives (Chapter Six – Alternatívák)

George Time ismét képességekre tett szert. Hogyan jutott el idáig? Hallgasd meg, hogy mi történt vele az elmúlt években. Nem mondhatnám, hogy happy end-del fog végződni.

- Úgy érzem, Elena, hogy Adams a közelben van. Fred bácsi már napok óta elment, és lehet, hogy az a szemét pont ott ólálkodik, ahol ő van – ecsetelte teóriáját George a nővérének.
- Semmi gond, gondoljuk át ezeket nyugodtan. Szépen, sorjában – Elena mintha ezzel a képességgel bírt volna: képes lenyugtatni az embereket.
- És… – kezdett bele, de abbahagyta. Elena mutatta, hogy folytassa tovább. – Mi lenne, ha összegyűjtenénk az összes Georget, tudod, az alternatíváimat? – Lena döbbenten nézett öccsére.
- Képes vagy már rá? És ha az életedbe kerül, öcsém? Ha te elpusztulsz, az összes többi George is megy veled.
- Szerintem menni fog, csak gyakorlás kérdése – nevetett egyet, s kilépett a szabadba, otthagyva nővérét, s az emeleti szobában üldögélő öccsét. Gondolta elmegy egy tisztásra, erőt gyűjteni, hogy akciója sikeresen legyen. Még nem találkozott egyetlen alternatív George Timemal sem, de Jiraiya mester már szót ejtett erről a témáról. Személyesen nem találkozott vele, még azzal a Georgedzsal sem, aki ezeket az infókat elmondta neki.
George elővette zsebéből azt a szerkezetet, mellyel kommunikálni képes alternatíváival. Bepötyögte az adott dimenzió koordinátáit, s várt, mikor veszi fel a 2-es számú George (így hívta őt). A kettes számú volt az, aki Jiraiya mester segítségével egy kíváló harcos lett: az a George erős lett, mind fizikailag, mind lelkileg, haját röviden hordta, s egy Terminátor benyomását keltette szinte mindenkiben. George egy fél percet ha várt, a másik már fel is vette a készüléket.
- Szevasz. Na mond, miben kellene segíteni? – kérdezte érdeklődve 2-es George.
- Vámpírok lepték el Floridát. Arra gondoltam, itt lenne a helyetek. Egy hármas, melynek minden tagja képes a másolásra, könnyen legyőzheti őket. Mit szólsz? Ha rendben van, akkor szólok annak a Georgenak, aki Sylarrel, Samuellel és Donovannel is megküzdött már. Az ő erejére is tapasztalataira is szükségünk van. Hozhatod Leonard Timeot is, meg szólok a 3-as számúnak, hogy hozza el Roan Montgomeryt – a másik George hallgatott, megemésztette a hallottakat.

Time és SCOSA hamarosan

Hamarosan visszatér a “képernyőre” (a monitorotok képernyőjére) a SCOSA a második fejezettel, majdnem egy hónapos kihagyás után, valamint a Time 6. évada a 6. résszel. De tudjátok, a tizenegyedikkel végleg véget ér. Sajnos semmi új dolog nem jut eszembe ezzel kapcsolatban: volt már itt időutazás, vándorlás, Twilight, Chuck, The Vampire Diares és saját, kitalált vámpírok (Galo Haliesi). Szóval tényleg vége lesz, kap az Elena Time is hat részt, és kész. Vége a sztoriknak, helyette kritikák és mindennapok.

Frissítés – 08.02.
Igen, valóban lesz folytatás, mert ha egyszer megígértem, az úgy is lesz. Csak kicsit elcsúsztam mindennel, ezért az elnézéseteket kérem. Szóval még ebben a hónapban SCOSA, Time aztán majd valamikor szeptember táján Time spin-off: Elena Time.

5.000 látogató

Jövőhét pénteken elérkezik a Time első születésnapja. És nagyon köszönöm nektek azt, hogy a blog több mint egy év alatt elérte az 5.000-es látogatottságot. Remélem jövőre a 10.000 is meglesz. A Time valószínűleg jövőhét után tér vissza, de nem 37, hanem plusz 5 résszel és vége. Így 11 részes lesz a 6. évad, de szerintem nem gond.