Az üvegajtó olyan tiszta volt, hogy George látta saját tükörképét. Még egy hajléktalan is jobb állapotban van, mint ő. Óra után új ruhákat vesz, de mindenből a legolcsóbbat. Órából se több száz dollárost, mert mindegyik mutatja az időt, s neki ez a lényeg. Miután belépett a szaküzletbe, udvariasan köszönt az öreg bácsinak, aki éppen egy fekete órát vizsgálgatott. Az öreg felnézett, s mosolyogva biccentett. Kedves ember lehet, gondolta George.
- Óra után érdeklődnék. Kérem, mondja meg mennyibe kerül a legolcsóbb – kérte őt szépen George, de a bácsi csak nézte őt. Miután felfogta, hogy vendége mit is kér, elővett egy dobozból egy szép, vadonatúj, s biztosan nem olcsó órát, s lassan odasétált hozzá, majd ennyit mondott:
- Tudom ám, ki vagy. Mások is. Na vidd az órát, s jót ne halljak felőled! – kacsintott az öreg, s visszacsoszogott a helyére.
- Viszlát! – köszönt főhősünk, majd kábán sétált ki az üzletből. Visszanézett, de az öreg végig úgy vigyorgott, mint egy csibész kisfiú, akit rajta kaptak valami csintalanságon.
- Hé öcsi, figyelj má’ a lábad elé! – mondta neki egy méretes, szakállas ember. George felnézett rá, majd miután felcsatolta drága óráját, megszólalt.
- Oké, elnézést – kért bocsánatot, mivel tényleg nekiment a férfinak. Mindenki mogorva volt, akivel eddig találkozott. Mi történhetett az elmúlt három napban?
George agya kellemesen elkezdett bizseregni, majd hirtelen iszonyatosan megfájdult, de abban a pillanatban el is múlt. Time most már teljesen jól érezte magát. Nem értette, mi tette ezt most vele. Ránézett az órára, ami szimplán az időt mutatta neki. A szerkezet, majdnem elfelejtette. Szaladt vissza, fel a lépcsőkön, fel is tépte az ajtót, de…
- Hol az időgép? – üvöltött. – Ben, segíts! Elvitték – hirtelen nem tudta, miket beszél itt össze-vissza. Ben Keensley a barátja volt, hát persze. Minden eszébe jutott. Az óra talán az, ami segített neki? Az öreg mindezt tudta? Valaki tájékoztatta róla. George most nem foglalkozott a magassággal, hanem időgépének hűlt helyét vizsgálta.
Halk zörgést hallott, majd hátranézett, s majdnem leesett a tetőről. Koszosan, majdnem ugyanolyan állapotban, mint nemrég George, Ben állt előtte.
- Na szevasz. Végre, hogy megtaláltalak – köhögte Keensley, a néger férfi, aki George gyerekkori barátja volt. – Mit szólsz? A gép sehol, és ez még csak a kezdet. Azzal Ben összeesett, George egyedül állt az épület tetején, s a gépezet sehol. Mik fognak itt még történni?