2008. április 21-e van, a Nap lassan lemenőben. Két férfi a háztetőn, egyikük kaukázusi, a másik afroamerikai. Mindketten szakadt ruhában, mint két hajléktalan. Az egyik a földön fekszik, a másik szólongat valakit:
- Hogy a fenébe viszlek le innen téged? – gondolkodott hangosan a fehér férfi, George Time. Barátját nagy nehezén a hátára tette, majd öt emeleten keresztül cipelte le. A háta majd beszakadt. A sarokba óvatosan letette Bent, majd vele szemben ő is leült.
- Hé. Hé, Ben!  – mondta barátjának. Az békésen feküdt a földön, meg sem moccant. George bosszankodva felállt, s barátja előtt megállt. Megpöckölte őt, de az még mindig ájult volt. Hát, nem akartam én ezt, gondolta George. Jó nagy pofon gazdája lett így Ben Keensley, aki azonnal magához tért. Miután megpillantotta barátját, elkáromkodta magát.
- Észnél vagy? – dörzsölgette arcának vörös részét, melyen ott virított George Time jobb tenyerének lenyomata.
- Mondd el inkább, mit keresel itt – mondta teljesen nyugodtan George, majd felhúzta barátját a földről. – És hogy miért néztünk úgy ki, mint két hajléktalan – szinte parancsolta, felhúzott szemöldökkel. Ben beleegyezően bólintott.
- Haver, komolyan azt hittem, soha nem látlak többet. Azért ájultam el, mert már olyan régóta kereslek, hogy nem volt több erőm, s összeestem. 2008 februárjában végeztünk az időgép projekttel, amin ketten dolgoztunk. Esetleges mellékhatás az időutazás során az amnézia, na de teleportáltál és időutaztál egyszerre. Az öreg bácsi a boltban… – George meghökkenve nézett barátjára, majd mutatta neki, hogy folytassa. – Szóval, neki én szóltam oda egy héttel ezelőtt, hogy azonnal adja oda neked azt a szerkezetet, amint belépsz az üzletbe. A feladata csak az volt, hogy átadja, beszélnie nem kellett. Tudtam mi a mellékhatás, így beleépítettem egy olyasvalamit az órába, amely regenerálja a sérült agysejteket, amik az amnéziát okozzák. Amint felcsatoltad a kezedre, az elmúlt napok visszajöttek, s tudtad ki kicsoda. Így ismertél meg. Két hónapja kereslek, azt hittem meghaltál, vagy élsz, de semmire és senkire nem emlékszel. Hála Istennek, a gépre és rám igen. A ruhám múlt héten cseréltem, de értsd meg, nem volt időm tisztálkodni, hiszen egy amnéziás férfi, akinek a háta mögött időgép van és véletlenül beindítja… az valószínűleg ismét időutazik, vagy teleportál, vagy mindkettő, és akkor már lehetetlen rátalálni – fújta ki magát Ben, akinek haja már lenőtt volt, s arca is nagyon borostás. Ha nem éppen bőrdzsekit és márkás pólót visel, drága nadrággal, azt hitték volna róla, hogy nincs fedél a feje felett.
- Értelek. Menjünk haza szerintem, mert jelenleg azt sem tudom, merre és hol lakok – hahotázott George, mintha barátja egy szórakoztató viccet mesélt volna el neki. – De várj, várj!  – fogta meg Ben karját, aki furcsállva nézett rá. – Hol van az időgép?! – Ben hitetlen pillantással nézett George szemébe.
- Na látod, ez jó kérdés. Az ember nem pihenhet meg, mindig van valami dolga a Földön. Nekünk meg aztán bőven kijut ezekből. Előbb hazamegyünk, igen – mosolygott Ben, majd Georgedzsal tömegközlekedéssel hazatértek Florida államba (Florida az Amerikai Egyesült Államok egyik délkeleti állama. Fővárosa Tallahassee, legnagyobb városa Jacksonville).