2007. október 4., Jacksonville, Keensley villa

- Hamarosan végzünk a projekttel, George – törölte meg homlokát Ben egy fehér textilzsebkendővel.
- Tudom, s annyira örülök – habár fáradt volt hősünk, mégis akkora mosolyt erőltetett az arcára, amekkorát csak tudott.
- Ha nem csalnak a számításaim, márpedig nem szoktak – vigyorgott Ben -, akkor 2008 februárjára készen is leszünk, és a tesztalany, aki kipróbálja, körülbelül két hónapig a szerkezetben fog élni. Ezen kell még csiszolnunk majd, de az is haladás lenne az emberiség számára, ha már térben –és időben is képesek lennénk utazni – fejtette ki mondanivalóját Keensley, George pedig folyamatosan helyeselt.
- Nagyon várom, hogy végre kipróbálhassuk. Istenem, bárcsak látná ezt Bella. Annyira hiányzik – roskadt le egy székre, mely az időgép mellett volt elhelyezve.
- Tudom – ült le mellé Ben, a másik székre, s jobb kezét George vállára tette. – Részben ezért is készítjük el ezt, nem? – azzal az időgép felé mutatott bal kezével. – De nagy felelősség ez George, hiszen ha megváltoztatjuk a tér-idő kontinuumot, azzal sok minden egyéb dolog meg fog változni. Például visszahozod Bellat, de lehet másnap te halsz meg – nehezére esett ezt kimondania Keensleynek, hiszen Bella elvesztése után George halála iszonyatosan megviselné.
- Isabella nem fog meghalni – csapott Time a saját tenyerébe, majd felállt, s intett Bennek, hogy ideje folytatni a munkálatokat.
George és Keensley még több éjszakát dolgoztak át, csak azért, hogy hamarabb tudják használni a gépezetet. A napok szinte felgyorsított tempóban teltek el, ám hőseinknek meg kellett dolgoznia céljukért minden egyes percben, minden egyes nap.
Már decembert írtak Benék, s szenteste volt. A munkálatok háromnegyede már kész volt, s ha minden jól megy nekik, akkor februárra biztosan végezni fognak. A karácsonyfa ott állt Keensley villájának „közepén”, s a fa elérte a hat métert is. Külön emberek voltak erre a feladatra, hiszen Ben úrfinak nem volt ideje karácsonykor fát díszíteni, s George sem segíthetett be.
Eljött a végre a február, s az időgép készen volt arra, hogy két hónap alatt elrepítse vendégét akárhova, legyen az térben és időben bárhol. A nagy nap előtti estén azonban Ben Keensley-nek furcsa álma volt.
„Ben New York utcáin sétál. Fejvesztve keres valakit, aki nyílván fontos számára. Ruhája szakadt, az emberek megnézik őt. Aztán a kép változik, Ben már egy épület tetején beszélget George-dzsal, aki az eltűnt időgépről kérdezi őt. Ben javasolja, menjenek inkább haza. Aztán megint másik kép, mikor mindezt elmondja George-nak, hogy mit álmodott, ám a jövőben mégse árulja el, hogy ő képes…”
Ben Keensley-n most mutatkoztak a természetfelettiség jelei: a jövőbe lát, s mily fura, ő is részt vett egy olyan szerkezet építésében, mely akár a jövőbe is elvezetheti az embert. Vajon ezért tudta dátumra pontosan, hogy mikor készül el a gép? Azt is, hogy rátalál áprilisban George Timera, akinek azt hazudja, hogy hónapokig kereste? Ben mindent tudott, hogy mit kell majd mondania amnéziás barátjának, aki visszakapja emlékezetét.